30 évvel a Jurassic Park bemutatása után, hála a Jurassic World-trilógiának is, a film népszerűsége töretlen, kiváló szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak, és elképesztő mértékben megnőtt a dinoszauruszok iránti figyelem. Nem csak a szemnek volt káprázatos a Jurassic Park, de a zenerajongók is egy újabb csodálatos John Williams művel lettek gazdagabbak. A La La Land Records tavaly pedig egy új, dupla CD-s kiadvánnyal lepte meg a rajongókat.

Az MCA Records gondozásában 1993-ban jelent meg a Jurassic Park hivatalos filmzenei albuma, és a 16 tételt tartalmazó CD és kazetta nagy sikert aratott (limitált példányszámban, de Németországban vagy Brazíliában még vinyl lemezen is megjelent a filmzene, igaz csupán egy lemez két oldalára préselték a tracklist-et). A kritikusok is nagy megelégedéssel fogadták az újabb Williams-Spielberg kollaborációt, de annak készítésének nehézségeiről egy kicsit később. A film bemutatásának 20. évfordulójára a Geffen Records ismét kiadta a filmzenét, igaz, csak digitálisan, de négy, addig kiadatlan tétellel megtoldva a korábbi kiadást, amelyeket maga John Williams választott ki. Szintén 2013-ban, a vinyl lemezek gondozásával (is) nevet szerző Mondo pedig többféle kiszerelésben, dupla vinyl (elterjedt, de helytelen nevén: bakelit) lemezen jelentette meg a filmzenét, immáron kihasználva a technológia nyújtotta előnyöket, tökéletes hangminőségben, és a két lemezen, összesen 4 oldalra szétosztott tételek olyan tisztán szóltak, mint előtte soha.

Az újabb mérföldkőhöz 2016-ban jutottunk el, amikor is a La La Land Records kiadó vette gondozásába egy minden eddiginél összetettebb kiadással a Jurassic Park és az Az elveszett világ: Jurassic Park filmzenéjét. A kiadó az elmúlt években film- és TV sorozat zenékre specializálódott, de oly módon, hogy a korábbi kiadásokhoz képest bővített változatban, extra megjelenéssel kerültek kiadásra az albumok. A kiadónál pedig úgy döntöttek, - lévén mindkét album John Williams munkája - egy kiadásban, 4 CD-n adja ki. Akkor a klasszikus megjelenésektől eltérően, immáron a filmet követi a tracklist, és itt-ott hosszabb vagy rövidebb tételek kerültek a lemezekre, számos korábban ki nem adott tétellel. 

A 4 CD-s, limitált változatot hamar elkapkodták és később már elég rendesen fel is vitték az árát a kufárok, de tavaly nyáron a La La Land Records egy új, 2 CD-s változattal lepte meg a rajongókat (amely természetesen az MCA jogutód Universal Music Group-al és a Geffen Records-szal közös kiadás). És most van szerencsém ezt a kiadványt bemutatni, a film megjelenésének 30. évfordulójára időzítve. 

A kiadvány hagyományos műanyagtokban jelent meg, a jól ismert logosaurus-szal, de újítva egyet, fehér alapon, amely így a regény eredeti, első kiadását idézi meg. A visszafogott design a hátoldalon is visszaköszön: fekete alapon a 2 CD számlistája található meg rajta, semmi felesleges grafika nem vonja el a figyelmet.

Kinyitva a tokot egy lapozható fülre kerültek a CD-k, azokról pedig a filmek egy-egy jelenetének képkockája köszön vissza, míg a tok egyik oldalának belső borítóján a filmzenei kiadás készítői, a másik oldalon pedig a filmzenét feljátszó művészek névsora olvasható.

Természetesen, ahogy az a CD-n megjelenő zenéknél hagyomány, a kiadvány borítója egyben egy kis füzet is, amely 28 oldalon keresztül részletezi a film és zenéjének elkészültét is.

Persze az igazi lényeg az maga a tartalom, ami a CD lemezeken található.

A 2013-as digitális kiadás során az eredeti, 1993-ban rögzített zeneművet sikerült digitálisan felújítani és felhasználni, ezt a felújítást alapul véve készült el az új kiadás, amely azonban nem egy-az-egyben a korábbi 4 CD-s kiadás lemezeivel egyezik meg, ugyanis ezúttal a bővített zene, 77:44 perc hosszan csak az első lemezre került rá, míg a második lemez esetében, a most felhasznált digitálisan felújított felvételek segítségével, az eredeti, 30 évvel ezelőtt megjelent albumot alkották meg újra, ugyanazzal a szerkesztéssel, átmenetekkel, de még egy bónusz szám is került a lemezre, az egész album pedig így 73:45 perc hosszúságú lett. 

Az első, bővített lemezen tehát nem csak a hagyományos kiadás tételei hallhatók, de a 2016-os kiadáshoz előkerült, korábban kiadatlan tételek is, de a kettőt vegyítették is, és a film cselekményét követik szorosan a tételek. Egyes tételek mellett a Film Version jelzés is látható, azaz pontosan úgy lett kikeverve és olyan hosszúak a tételek is, ahogy az a filmben is felcsendült, ugyanolyan ütemben és hosszban. Ha már ennyiszer hivatkoztam a cselekményt követő tracklistre: gyakori, hogy egy filmzenei album úgy kerül kiadásra, hogy annak szerkesztése nem feltétlen a filmben elhangzott sorrendet tükrözi, többek között annak is köszönhetően, mert a film vágása során még kerülhetnek ki és be új jelenetek, ezt a szerkesztési elvet küszöböli ki a La La Land Records kiadása.

Fontos kiemelni, hogy egyik CD-n sem új, szimfonikus zenével felvett tételek kaptak helyet, hanem mind a 2, mind a 4 lemezes kiadáson is az eredetileg, 1993-ban (és Az elveszett világ esetében 1997-ben) stúdióban rögzített felvételek kerültek felhasználásra

A komponálásnak John Williams 1993 februárjának végén látott neki, és március végére be is fejezte a munkát. A körülmények azonban szokatlanok voltak a zeneszerző és a rendező számára is. Spielberg már eleve a Jurassic Park utómunkálataiból sem tudta úgy kivenni a részét, mint a korábbi filmjei esetében, hiszen 1992 végén már javában zajlott a következő filmjének, a Schindler listájának a szereplőválogatása, 1993 márciusában pedig már a forgatás is elkezdődött, Lengyelországban. Mivel ekkoriban, főképp egy volt szocialista országban, aligha lehetett kéznél olyan technika, amellyel hatékonyan tudja tartani a kapcsolatot a rendező a zeneszerzőjével, egy fáradságos megoldás született: Williams az általa zongorán előadott dallamokat kazettára rögzítette és azokkal elrepült Párizsba, ahová Spielberg autóval érkezett, egészen Lengyelországból, kihasználva, hogy hétvégente szünetelt a forgatás. Így a rendező kazettán kapta meg az addig elkészült tételeket és a visszaúton már hallgathatta is azokat - de nem egy ízben a forgatáson is látták fejhallgatóval elvonulni, valószínűleg a számára lelkileg megterhelő forgatásból való kiszakadást is jelentette John Williams zongorajátéka.

A két alkotó: itt a zeneszerző épp akkori közös filmjük, az E.T. - A földönkívüli főtémáját mutatja be zongoráján

Március végére tehát összeállt a zenemű, a hangszerelés és a zenekar vezénylése következett, amiből viszont Williams sem tudta úgy kivenni a részét mint korábban, egy makacs hátsérülés miatt, így a tavaly nyáron, 93 évesen elhunyt Artie Kane zeneszerző-karmester vezényelt le számos tételt, míg Alexander Courage és John Neufeld a hangszerelésben segítettek be.

A hangkeverésre már Hollywood egyik, ha nem a legjobb hangstúdiójában került sor: a George Lucas magánbirtokán található Skywalker Ranch-en ( amikor Lucas 2012-ben eladta életművét, a Lucasfilm-et a Disney-nek, a Skywalker Ranch nem képezte az üzlet tárgyát, hiszen nem csak a hangstúdió, de Lucas otthona is itt található, furcsa lett volna, ha a saját birtokán idegenek lófrálnak). Itt egyszerre zajlott a filmzene keverése és a film hangvágása, így Williams a dinoszauruszok hangjából is tudott még inspirálódni, illetve módosítani az ütemeken. 

Ami pedig részleteiben a zenét illeti, John Williams munkásságát mindig is jellemezte a leitmotiv-módszer, amely egyébként a köztudattal ellentétben nem csak zenei műfafokban működik, de mi is ez a módszer? Szebb magyar szóval vezérmotívum, azaz visszatérő elem egy műben - filmzene (és Williams) esetében ez azt jelenti, hogy egyes karakterekhez, vagy szervezetekhez társít egy-egy zenei főtémát, és amelyek folyamatosan visszaköszönnek egy-egy jelenet csúcsaként. 

A már visszavonult legendás grafikus Drew Struzan - akinek rajzolt moziplakátjai több generáció számára lehetnek emlékezetesek - ezzel a képpel köszöntötte Williams-t két éve, a 89. születésnapja alkalmából

Steven Spielberg számos alkalommal mondta már el, de különösen 2016-ban az Amerikai Film Intézet életműdíj-átadásakor is nem győzött hálálkodni Williams-nek, aki a zenével mondja el ugyanazt a történetet, amit ő kitalál képileg, és mélyebb érzelmekkel tölti meg azt. A Jurassic Park-on túl ha azt mondom, Cápa, Superman, Star Wars, Harry Potter, Indiana Jones - az emberek többségénél azonnal egy hozzájuk társítható zenei tétel kezd el lejátszódni a fejekben. 

A Jurassic Park soundtrack-jére visszatérve tehát nem meglepő módon, három jól elkülöníthető zenei főtéma is felismerhető.

A Theme from Jurassic Park tétel, ami itt a 2. CD-n található meg eredeti formában, szép lassan vezeti fel a főtémát, amely egy fennkölt, lassú, főleg vonósokra épülő gyönyörű zenei tétel, amely a gyermeki csodálatot és a dinoszauruszok fenségességét idézi meg - nem véletlen, hogy a filmben is az első, teljes egészében látott őslénynél, a Brachiosaurus-sznál bukkan fel a téma.

Később ugyanez a dallam vezeti fel a film végét is, eleinte csak csendesen és békésen, egyetlen zongorista által játszva, de olyan érzelmi töltettel, főleg egy egész filmnyi kaland után, amelynek hála már semmilyen diskurzusra nincs szükség a szereplők részéről, és utána már a stáblista aláfestéseként folytatódik. A tétel címe a Welcome To Jurassic Park - valószínűleg eredetileg Williams ezt a témát gondolta a legalkalmasabbnak arra, amikor a Brachiosaurus felbukkan.

A Journey to the Island a második főtéma, amely a szigetre utazás közben csendül fel először a filmben, milyen meglepő a tétel cím alapján, és az Utazás-témaként is ismert a rajongók körében, és igazi fanfárja lett az egész Jurassic-franchise-nak, nem csoda, hogy később a folytatásokban is gyakran hasonló körülmények között csendül fel - főképp fúvósokra írta Williams a témát, de akárcsak az előző téma esetében, alkalmas arra is, hogy bármilyen hangszerelésben előadható legyen. Egyébként mindkét CD-n megtalálható ugyanez a tétel, hiszen ezt a filmben sem szabdalták fel, a helikopteres utazástól egészen odáig, amíg a Jeep-ek meg nem érkeznek a látogatóközpontba.

A harmadik téma nem annyira feltűnő és talán kevesebbszer is idézett, pedig nem kevésbé nagyon ügyes: csupán négy fenyegető hangból áll és főleg a Velociraptorok támadását és a ragadozók által keltett feszültséget képezi le, hol gyorsabb, hol lassabb ütemben. 

A Jurassic Park volt John Williams és Steven Spielberg 11. közös munkája, és végül összesen 31 közös filmet tudhat a rendezővel az idén 91. születésnapját ünneplő legendás zeneszerző. Az utóbbi években idős koránál is fogva, már ritkábban vállal felkérését, a tavaly ősszel bemutatott A Fabelman család volt az utolsó közös munkájuk, amely viszont méltó megkoronázása az ő közös munkájuknak, hiszen az Spielberg saját önéletrajzi filmje. 

A két művész tavaly, miközben a zeneszerző A Fabelman család új taktusait mutatja be (a háttérben pedig annak az 5 Velociraptor makettnek az egyike, amelyet Stan Winston stúdiója készített a film alkotói részére ajándékként)

Idén nyáron a Spielberg-től a stafétát átvevő James Mangold rendezte Indiana Jones és a sors tárcsája kapcsán is hallhatjuk még Williams zenéjét, és úgy tűnt, hogy ténylegesen ez lesz a karrierjét lezáró utolsó filmzene (Williams egyébként a filmzenék mellett számos zeneművet komponált az 1951-es Zongoraszonáta óta: kamaraművek, koncertek mellett négy Olimpiai zenei témáját szerezte!), mert tavaly ősszel bejelentette ugyan visszavonulását, azóta azzal árnyalta a képet, hogy egy megfelelő felkérésnek valószínűleg nem tudna ellenállni, szóval még visszatérhet a zenekari pálcához!

John Williams 2020 januárjában maga vezényelte két este is a bécsi filharmonikusokat, többek között a Jurassic Park főtémáját is előadták

Ami a Jurassic Park filmzenéjének utóéletét illeti: habár a szintén 1993-ban bemutatott Schindler listájával kapott Oscar-jelölést és nyerte is el az ötödik. és idáig utolsó Oscar-ját Williams (és idén már 53. jelölését gyűjtötte be!), a Jurassic Park zenéje és főtémái máig rendkívül népszerűek és ismertek, találkozhattunk vele a Family Guy-ban vagy a Ted 2.-ben is (mindkét alkotás Seth MacFarlane érdeme), és több más alkalommal, valamint a filmzenei koncertek elengedhetlen tétele legalább a főtéma - a popkultúra része lett. 

A 2 CD limitált kiadás 5000 példányban jelent meg a La La Land Records-tól, és az évek alatt bebizonyosodott, ha elfogy a készlet, már nem is lesz utángyártás a termékből. A kiadó pedig szállít Magyarországra is, így aki kedvet kapott a kiadványhoz, a La La Land oldaláról még megrendelheti, amelynek ára $29.98 plusz szállítási költség. Képre kattintva pedig az Amazon oldaláról is megrendelhető a kiadás:


A bejegyzés elején már felsorolásra került, hányféle kiadást élt meg korábban a filmzene, jó magam pedig ezekkel a darabokkal büszkélkedhetek:

Természetesen John Williams főtémái kisebb-nagyobb részben, azokban a folytatásokban is fontos szerepet kaptak, amelyeket már nem a legendás zeneszerző komponált: Don Davis a Jurassic Park ///, míg Michael Giacchino a Jurassic World-trilógia esetében, jól átgondoltan, nem agyonhasználva építette be saját darabjába a jól ismert taktusokat, amelyek természetesen szintén a gyűjteményemben tudhatók, a World-filmek zenei kiadásairól bővebben pedig itt írtam korábban: Jurassic World, Jurassic World: Bukott birodalom, Jurassic World: Világuralom. 

Remélhetőleg a La La Land pedig nem áll meg itt, és hamarosan Az elveszett világ és a folytatások filmzenéi is megkapják a maguk 2 CD-s kiadásait. És még lesz olvasható más, a film 1993-as bemutatójához kapcsolódó írásom, bemutatóm is a blogon, de egy igazán alapos, rengeteg érdekességet felvonultató anyaghoz csak ajánlani tudom a Jurassic Lore Hungary hamarosan megjelenő videóját, de addig is egy rendkívül informatív podcast is hallgatható JLH Sanyival és Primevalboy-al.