A hatodik Jurassic-filmmel az Oscar-díjas filmzeneszerző, Michael Giacchino immáron harmadik alkalommal kapott lehetőséget, hogy megcsillogtassa tudását és egy teljes kört tett meg. A tovább mögött nem csak a CD kiadást mutatom be, de bővebben szót ejtek a zenei aláfestésről is.

Előjáróba pár gondolat: az Oscar-díjas (Fel! - 2007) Michael Giacchino nem 2015-ben került először kapcsolatba a Jurassic-franchise-al, hiszen pályája kezdetén ő szerezte a The Lost World: Jurassic Park PlayStation játék zenéjét is 1997-ben (amely ráadásul annyira tetszett a játékot gyártó Dreamworks egyik alapítójának, egy bizonyos Steven Spielberg-nek, hogy játékzenéktől szokatlan módon nagyzenekarral került rögzítésre). Szintén szokatlan húzás volt akkoriban, de ezen játék zenéjét még külön ki is adták CD-n! Nem csoda, ha két további dinós videójáték, a Chaos Island: The Lost World és a Warpath: Jurassic Park zenéjét is Giacchino komponálhatta. Spielberg ugyancsak rágondolt, amikor a mára legendássá vált, 2000-ben megjelent Medal of Honor zeneszerzői posztjára kerestek a Dreamworks-nél embert - ezt még hét további MoH játék aláfestése követte, legutóbb 2020-ban! 

A zeneszerző ezt követően az Alias és Lost c. sorozatok zenéjéért felelt, főleg utóbbival pedig új, mozifilmes szintre emelte a tévé sorozatok zenei világát. Mindkét sorozat mögött J.J. Abrams állt, így amikor élete első mozifilmjét, a  Mission: Impossible III-at készítette, nem is volt kérdés, kit kér fel zeneszerzőnek. A munkakapcsolatot pedig a három új Star Trek filmre is átmentették, és az új Majmok bolygója filmek esetében is Giacchino kapta a karmesteri pálcát. A kezdettől fogva John Williams egyik zenei örökösének tekintették sokan, ezen sorok szerzője is, és 2016-ban meg is kapta a lehetőséget, hogy egy Star Wars-film, a Zsivány Egyes zeneszerzőjeként bizonyíthasson - ráadásul rajongóként az Ébredő erőben és a Skywalker korában is kapott egy-egy statiszta szerepet (előbbiben ő az egyik rohamosztagos, aki elkapja és elvonszolja Poe Dameron-t, míg utóbbiban egy Sith-osztagost alakít). 

Még egy megkerülhetetlen franchise az idén 55. születésnapját töltő zeneszerző pályáján a Marvel filmuniverzum: eddig mind a három önálló Pókember film zenéjéért Michael Giacchino felelt, de a munkakapcsolat a Marvel-lel nem ezekkel a filmekkel kezdődött, hanem az első Doctor Strange-el még 2016-ban, de az egységesített Marvel-logó alatt is Giacchino kompozíciója csendül fel - idén ráadásul, életében először, egy élőszereplős produkció rendezőjeként bővül a repertoár: a 60-perces Werewolf by Night különkiadással, amely egy vérfarkas képregényhős története lesz. És még lehetne rengeteget írni a Disney-vel való másik kapcsolatáról: a 2004-es Hihetetlen család óta számos animációs mozifilm zenéjére kérték fel a szerzőt, a 2007-es Fel! című animációs filmért pedig el is nyerte az első, de remélhetőleg nem utolsó Oscar-díját is.

2015-ben Giacchino a Jurassic-univerzumba, a Jurassic World zenéjével a saját gyökereihez is visszanyúlhatott, és egyben a filmzene legendájának, John Williams-nek is az örökébe is kellett lépnie, első ízben. A Jurassic Park nem is egy ikonikus dallamot adott a világnak, ahogy az már Williams-től megszokható, Colin Trevorrow és Giacchino ugyanakkor jó előre leegyeztették, mikor is használják az eredeti taktusokat, azokkal nem rátelepedve a filmre és az ifjabb zeneszerző munkájára. Figyelemreméltó, főleg, hogy Williams Az elveszett világ esetében is erősen visszafogta magát, míg Don Davis a Jurassic Park ///-ban jócskán az eredeti tételekre támaszkodott.

A Bukott birodalom esetében Trevorrow átengedte a rendezést Juan Antonio Bayona-nak, aki számos poszton saját munkatársait hozta is magával a produkcióba de Giacchino helye nem forgott veszélyben, ráadásul a spanyol, addig főleg horrorfilmeket jegyző rendező stílusához igazodva a zeneszerző is jól ráérzett a gótikus horror műfajára és egy másabb, horrorisztikusabb hangulatú soundtrack-kel rukkolt elő. Elődjéhez hasonlóan, ő is keveset használt fel saját, korábbi témáiból. 

A Jurassic World: Világuralom viszont összehozta az eredeti trilógia főszereplőit az újakkal, így pedig egyértelmű volt az is, hogy a Grant-Sattler-Malcolm trió miatt több múltidéző taktusra lesz szükség: nem tolakodóan, de Giacchino nagyon ügyesen, a saját zenei témák közé simulva idézte fel John Williams taktusait... És ezzel el is érkeztem a hivatalos CD kiadványhoz: 

Az előző két részhez hasonlóan, a Back Lot Music által gondozott kiadvány papírból készült, úgynevezett digipack kiszerelésben került kiadásra. Az előző két film frontjai nem voltak épp nagyon harmonikusak egymáshoz, vagy a három korábbi film soundtrack-jéhez (legalábbis a Bukott birodalom kiadása), a Világuralomhoz egy a korábbiaktól eltérő koncepció szerint került a front oldalra a Giganotosaurus, ráadásul az állat mintázatából a világtérkép rajzolódik ki!

A hátlapon, a kötelező tracklistet is letudva természetesen, egy kissé furcsa megfontolásból, a mozifilmből kimaradó prológus egyik jelenetét választották háttérnek: nevezetesen az apró Moros Intrepidus tisztítja a pihengető Giganotosaurus fogsorát. 

Belül már azért szokványos a kiadvány képe: a CD-ről már a gyönyörű, borostyánba zárt logó köszön vissza. de az egész háttér is egy jól kiválasztott jelenet a filmből, oldalt pedig egy zsebből az elmaradhatatlan booklet csúsztatható ki.

A remekül összeválogatott fotókkal megtűzdelt kiadvány a zenekar és a stúdió munkatársainak felsorolásán túl a tracklistet is tartalmazza, immáron a tételek hosszával egyetemben. A további oldalakon Colin Trevorrow mond köszönetet Michael Giacchino-nak az elmúlt 8 évért, amíg együtt dolgoztak (nem csak a Jurassic-filmek kapcsán, de a szintén Trevorrow rendezte Henry könyve zenéjét is Giacchino szerezte), és természetesen olvasható a zeneszerző köszönetnyilvánítása is, hogy volt lehetősége teljes kört leírni a karrierjében a Jurassic-filmek által, videójátéktól a mozifilmekig. Én csak remélni tudom, hogy a későbbiekben is hallhatjuk még Giacchino régi és újabb szerzeményeit a franchise-ban, aki ráadásul az első zeneszerző a sorozatban, aki három film aláfestésén is dolgozott.

Három héttel a CD változat megjelenése előtt, június 3-ától már digitálisan is elérhető volt a filmzene, és ahogy a Bukott birodalom esetében, úgy ezúttal is egy hosszabb verziót kaptak az ezt a változatot választó hallgatók: a 30 perccel hosszabb változaton 32 tétel kapott helyet, míg a később érkező CD változaton csupán 22 tétel szerepel. Nem túl ideális gyakorlat, de sajnos az elmúlt években számos film esetében találkozhatunk ilyen megoldással, ami csak a CD vásárlókkal szemben nem annyira fair, főleg olyan tekintetben, hogy igazán remek tételek maradtak le a CD-ről... Amelyet egyébként az Amazon-ról sikerült megrendelnem: Jurassic World Dominion Original Soundtrack

Aki forgatott már Michael Giacchino filmzenei kiadást a kezében, már találkozhatott a furcsa hóbortjával a zeneszerzőnek: nagyon szeret játékos, több értelmű szójátékokkal élni a tételek elnevezése során, így nem is egyből egyértelmű, pláne mondjuk a film megjelenéséig, hogy milyen nagyobb jelenetekhez tartozhatnak az adott tételek. A Majmok bolygója- és Jurassic World-filmek esetében különösen feltűnő a sok Ape (majom) vagy dinoszaurusz elnevezésű tétel. Egy másik fixációja a zeneszerzőnek a World's Worst (a világ legrosszabbja) szókapcsolat megjelenítése majd minden soundtrack-jén: a 2004-es Lost óta egészen a legújabb, Lightyear soundtrack-jéig majd minden albumon szerepel egy ilyen tétel - a Jurassic World-filmek esetében a Bukott birodalomnál találhatunk egy ilyen tételt, a "World's Worst Bedtime Storyteller" címűt.

A szójátékos tracklist ezúttal sem maradhatott el, és habár általában nem törvényszerű, különösképp John Williams filmzenéi esetében, a Világuralom tételei időrendi sorrendben is követik a filmet. A CD változat mint említettem, 22 tételből áll, 1 óra 17 perc hosszúsággal (vagyis messze nem fedi le a film 2 óra 27 perces játékidejét, pláne nem a 2 óra 40 perc hosszúságú bővített változatét). 

Habár a film elejére szánt Prológus végül csak különállóan jelent meg tavaly, a bővített változatban visszakerült eredeti helyére, az első tétel pedig annak zenéjéből is mutat fel részleteket, hogy aztán a filmben látott videóbejegyzés aláfestését hallhassuk. 

Az első ismerős dallamra sem kell sokat várni, az "It's Like Herding Parasaurolophus" tételben itt-ott country-s stílusjegyekkel a Jurassic World-ből ismert Raptor-csapat zenéje bontakozik ki, hogy aztán a Jurassic World főtémája kerekedjen belőle, annak is egy lágyabb, nyugodtabb, melankóliusabb változatába. A World főtémájának egy még szomorkásabb feldolgozása hallható az ezt követő "Upsy-Maisie" tételben, amely a haldokló Apatosaurus jelenet zenei aláfestésére emlékeztet még a hét évvel ezelőtti filmből. Giacchino saját, korábbi szerzeménye folytatódik a következő számban is, hogy aztán egy teljesen új téma kerekedjen belőle, amely egyszerre Maisie és Beta alapvető témája is lesz a későbbiekben, ráadásul a tétel befejezése is tipikus Giacchino: hirtelen tetőfokára hág a ritmus és hangerő is, elég baljóslóan. 

A Jurassic-rajongók számára alighanem az egyik leggyakrabb újrajátszott tétel lesz "A Sattler State of Affairs/Alan for Granted /Sattler? I Barely Know Her", amely, a cím alapján nem meglepő módon három részre tagolódik: Ellie Sattler is kapott egy saját témát, amely egyben a sáskás-összeesküvés vezérmotívuma is, amely szép lassan a jól ismert Jurassic Park téma egy lágy feldolgozásába csap át, ki más, mint Dr. Grant kapcsán (és ezzel 29 év után kapott saját témát Alan is), hogy utána az eredeti főtéma bontakozhasson ki, annak is egy visszafogott, de szívet melengető formájában.

Az első komolyabb, és ha úgy tetszik, kémesebb taktusok a következő, "The Wages of Biosyn" tételszám alatt csendülnek fel, a Jurassic Park taktusait is felhasználva. A filmben láthatunk, Jurassic-szokásként is ha úgy tetszik, egy kis utazást a Biosyn-völgy felé, amelyhez a felfedezés, újdonság, izgatottság érzéseit keltő taktusok illenek, bár ha valahol igazán indokolt lett volna egy eredeti Jurassic Park-téma felbukkanása, az épp itt, az "A-Biosyn' We Will Go" tétel, de ezzel is aláhúzzák az alkotók, hogy már egy az InGen-től független helyre vezet utunk - na jó, azért John Williams eredeti "utazás" motívuma is pár taktusra megidéződik. 

A következő tételben ("This Dodgson Burns Bright/The Maltese Dragons"), annak is második felében a filmhez talán Giacchino által legjobb új taktusai csendülnek fel: a máltai jelenetek alatt, teljesen odaillően a mediterrán-arabos dallamok borzasztóan jól passzolnak, és itt jön jól a zeneszerző kémfilmes jártassága, hiszen az Alias sorozathoz számos izgalmas tételt kellett szereznie, és nem jött ki a gyakorlatból a zeneszerző, akármelyik Bond- vagy Bourne-filmben megállnák a helyüket a máltai sárkányok témája. Míg ez a tétel inkább a lopakodós, leselkedős hangulatot teremti meg, az akció a tetőfogára hág, ehhez mérten az "In Contempt of Delacourt/Dance of the Atrociraptors" is rendkívül hangulatos, ráadásul az Atrociraptorok jelentette fenyegetést már-már horrorisztikus vonós ütemek kísérik.

Miközben "A Dimetrodon a Dozen" tételszám pörög, a Jurassic-filmek legszebb hagyományait eleveníti fel a zene is a gyors stílusában is, és ide kell pörgetnie azoknak is, akik ismét szeretnék hallani John Williams szerzeményét. Egy idő óta először Giacchino saját World-ös témája csendül fel a "Giganotosaurus On Your Life" alatt, amely ráadásul gyönyörűen összefonódik a klasszikus Jurassic Park témával - nem nehéz kitalálni, itt találkozik egymással a Grant-Sattler-Malcolm trió Owen-nel és Claire-rel, amelynek végén a Giganotosaurus lép elő a sötétből, így újra a menekülésé a terep "Ladder and Subtract/What's Your Major Malcolm Function/Six Degrees of Evacuation" háromcímű tételben.

Már igencsak a film végefelé járunk, a "Wu-ing For Redemption" tétel egy vérbeli párbaj aláfestő zene: a T. rex küzd meg a Giganotosaurus-szal, amely küzdelem átgyűrűzik a "Battle Royale with Reprise/Six Days Seven Denouements" tétel alá is, amely az igazi nagy küzdelem izgalmait festi alá érzékletesen, erősen a Jurassic World végső párharcát megidéző taktusokkal. A tétel második fele nyomokban a Jurassic Park gyönyörű végefőcímét is megvillantja, de természetesen Giacchino saját, nem kevésbé szép főtémájának adva nagyobb teret, ahogy azt az előző két film esetében is megszokhattuk. 

Az "All the Jurassic World's Rage" pedig már csakugyan olyan, mintha a hét évvel ezelőtti film záróakkordjait hallanánk újra, csak meghittebb hangszerelésben, immáron a Világuralom saját zenei témájával karöltve, ami tény, nem lett annyira emlékezetes, mint az előző két film főbb témái. Maga a tétel természetesen a film zárósorainak az aláfestését nyújtják.

A "Suite, Suite Dino Revenge" a Világuralom témájával nyit, amely főleg a Giganotosaurus-szhoz és a Prológushoz köthető. A tétel és egyben a filmzenei album befejező dallamai a búcsúé, előbb Giacchino főtémájának egy szomorkás feldolgozását hallhatjuk, hogy aztán az eredeti film főtémájának egy elhaló, szomorú változata zárja a játékidőt. 

A soundtrack, amint az a dolga is, gyönyörűen foglalja keretbe a filmet, de mint említettem, hossza miatt nem fedi le a teljes filmet. Nem fedi le, és a digitális kiadás plusz tételei nélkül kicsit kevésnek is érződik, főleg hogy talán a három legjobb tétel maradt le a CD-ről:

A "Da Plane And Da Cycle", nem nehéz kitalálni, Kayla repülőgépéhez és a motoron menekülő Owen-hez köthető jelenetsor aláfestése, amely ráadásul egy gyönyörűen hangszerelt World-témában fejeződik be. Még fájóbb hiányzó azonban a CD megjelenésről a digitális album utolsó előtti tétele, amely valójában a film végefőcímének aláfestése: a "Larry, Curly and MOE" tételcím (amely egy legendás amerikai komikustrióra utal) a Jurassic-filmek klasszikus főtémájának egy különösen szép hangszerelését rejti, amely ráadásul zseniálisan és észrevétlenül folyik át a Világuralom egyik új, legjobban sikerült témájába, amelyből pedig Jurassic World főtéma talán legszebb feldolgozása csúcsosodik ki - Giacchino nagy mestere a különböző zenei témák egymásba szövésének. Egyetlen hatalmas baklövés a soundtrack kapcsán, hogy ez a tétel lemaradt az egyébként jól szerkesztett CD verzióról.

Lemaradt egy másik emlékezetes taktus is, pedig nem kevésbé fontos, Maisie édesanyjához köthető, és a Bukott birodalom főtémája is egyben, a 32 tételes változatban ezt a számot a "You're Making Me Feel Wu-zy" cím alatt találjuk meg.  Szintén fájó hiányzó a CD változatról a "The Geneticist's Gambit / Cicadian Rythms" tétel, amely nagyon hangulatos és a filmben is hallhattuk természetesen, mikor Ellie és Alan laborosnak öltözve a sáskák között vesznek mintát - csukott szemmel ez a tétel is elmehetne egy nagyon izgalmas kémfilm jelenetsorához.

Nem tudok nem elfogultan véleményezni, hiszen nekem, aki imádja a filmzenéket is, sok film esetében jobban mint az adott filmet, a Jurassic-filmek kapcsán is a zene nyomja a második legtöbbet a latba - a dinoszauruszok mellett. Michael Giacchino ezt a filmzenét még tavaly tavasszal írta meg és rögzítette is a legendás londoni Abbey Road Studios-ban nagyzenekarral. A zeneszerző, a koronavírus-járvány miatti leállások alatt is megállíthatatlanul komponált, és volt is munkája bőven, hiszen olyan, idén megjelent filmek zenéjét szerezte még mint a The Batman, a Lightyear, a Thor: Szerelem és mennydörgés, de a tavaly decemberben bemutatott Pókember: Nincs hazaút sem volt olyan régen - talán a túl sok felkérés és változatos stílusok miatt is, azért érezhető némi üresjárat valamennyi munkájában, ráadásul közben még rendezett is egyet a zeneszerző, mint arról fentebb volt szó. Tényleg csak remélni tudom, hogy a Universal megtartja a franchise mellett a zeneszerzőt, ameddig csak tudja.

A kiadvány szépen mutat az előző két film kiadásaival, bár az kár, hogy nem törekedtek egységes design-ra:

És a hat film alap kiadása is pompásan mutat, de további kiadványok is lapulnak gyűjteményben, róluk majd egy másik bejegyzésben emlékezek meg. 

A Jurassic World 2015-ös megjelenése óta, hála az amerikai Mondo kiadónak, amely a vinyl lemezek új korszakának egyik zászlóvívője, a World-filmek, sőt már a Jurassic Park eredeti soundtrack-je is megélte "bakelit" lemezes kiadását. Ahogy az előző két film esetében, a Világuralom is megkapja a maga kiadását, de egy kicsit csúszásba van a megjelenés.

A két lemezt rejtő kiadás borítójáról, az eddigiektől eltérően, a CD kiadás grafikája köszön vissza (vagy inkább a Back Lot vette át a Mondo-designját), belül viszont már egy tényleg egyedi, Blue-t és Beta-t ábrázoló művészi rajz látható. A CD változat 22 tételét két 180 grammos lemez négy oldalán találhatjuk majd meg, ráadásul a hagyományos fekete mellett limitált, áttetsző, színes lemezen is megrendelhető, utóbbi változat kizárólag a Mondo-nál.

A digitális, 32 tételből álló album pedig elérhető az Amazon kínálatában, letölthető és streamelhető változatban is, a fentebb jelölt CD-s megjelenésen túl, de streamelve a Spotify-on is meghallgatható a teljes, 32 tételes digitális album.