Csütörtöktől a hazai mozikban és péntektől az amerikai mozikban is bemutatták a rajongók által oly nagyon várt Jurassic World: Világuralom c. filmet, a franchise befejező(?) darabját. Az embargók feloldását követően a filmkritikusok általánosan rossz élménye a meghatározó hír a film kapcsán, pedig, bár objektívnek nehezen nevezhető e sorok írója, messze nem olyan rossz a film, mint a híre...

A Világuralom forgatási viszontagságait a blog is végig követte, az első csapó elcsattanásától a kényszerű leálláson át a rendkívül zárt körülmények között zajló forgatásig. A film ötletét Derek Connolly adta és a rendező, Colin Trevorrow dolgozta azt ki forgatókönyvvé Emily Carmichael közreműködésével. A Bukott birodalom után egy új status qou állt fel, miszerint a dinoszauruszok immáron szabadon, az emberek között élik tovább életüket. Még a film forgatása előtt, 2019 szeptemerében debütált a Battle at Big Rock c. rövidfilm Trevorrow rendezésében, amely egy rövidfilm formájában egy kempingező család találkozását örökítette meg a dinoszauruszokkal, amely cseppet sem volt zökkenőmentes. 

Arra viszont egy legalább két órás filmet nem lehetett felhúzni, hogy a film szereplői lépten-nyomon dinoszauruszokba ütköznek, legalább is úgy nem, hogy az állatokat és az embereket ne terelje egy közegbe.

Az Előszó, azaz a prológus tavaly nyáron debütált az IMAX mozikban, és végül decemberben került hivatalosan is megosztásra:

Nyáron még a film nyitányaként hivatkoztak rá, de évvégére Trevorrow már tudhatta, hogy nem lesz a film része sem a krétakori jelenetek, sem a Tyrannosaurus rex azaz Rexy tombolása a moziban. Az előbbi jelenetsor kihagyása olyan értelemben védhető döntésnek is bizonyul, mert rengeteg támadást kapott érte Trevorrow, Rexy jelenetsorának viszont igenis a filmben lett volna a helye, de sajnos a 2 óra 27 perces játékidőben nem sikerült beépíteni, de hogy még mit nem, arról később.

Még egy percet se forgattak le a filmből, amikor már bejelentették, hogy nem csak Chris Pratt és Bryce Dallas Howard, valamint Isabella Sermon triója tér vissza, de a Jurassic Park-trilógia főszereplői is: Laura Dern, Sam Neill és Jeff Goldblum bevonásával pedig magasabbra hágtak az elvárások is, főleg, hogy Goldblum már a Bukott birodalomban is szerepelt, de nem éppen jól kiaknázva a karaktert.

A kezdettől fogva a rendező azt ígérte, hogy a régi szereplők abszolút egyenrangúak lesznek a történetben és ezt az ígéretet maximálisan be is tartották, sőt, ami azt illeti, az ő történetszáluk talán jobban is működött.

A cseppet sem visszafogott játékidő ellenére viszont érezni a filmen, hogy rengeteg ötlet volt a dinoszauruszok köztünk élésének bemutatására, és erre lehet is egy történetszálat felhúzni Maisie Lockwood-on keresztül de azzal, hogy az eredeti trilógia főszereplő triója is bevonásra került, már két történetszálat kellett kidolgozni és egyforma figyelemmel nem lehetett a kettőt tökéletesre csiszolni. Az első szál, amelynek szereplői Owen (Chris Pratt), Claire (Bryce Dallas Howard) és Maisie (Isabella Sermon), illetve az ezúttal inkább partvonalra szoruló Blue és kicsinye, Beta, egy hajsza az eltűnt karakterek után, és a havas kaliforniai hegységből a forró Máltára helyezi át a történetet. A másik szálon Dr. Ellie Sattler (Laura Dern), régi mentorával, és exével, Dr. Alan Grant-tel (Sam Neill) az oldalán egy, a globális élelmiszerellátási-láncot veszélyeztető mesterkedés után nyomoz, az óriás sáskák pedig az olaszországi Dolomitokba vezeti a duót, hogy aztán ott a szokásosnál is elszálltabb Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) legyen a segítőjük.

A World-filmek hősszerelmes párosából ezúttal Claire az, aki nem csak több játékidőt kap, de láthatóan Bryce Dallas Howard is jobban élvezi a szerepet, mint a sokadig akciófilmjét hozó Chris Pratt, aki megbízható hős ugyan, de most a legkevésbé karizmatikusabb. A Maisie-t alakító Isabella Sermon továbbra is elbűvölő, talpraesett és persze pimasz, hiszen mégis csak egy 14 éves lány, akinek ráadásul nem akármilyen identitásválsággal kell megküzdenie: hiszen ő nem csak egy tinilány, hanem egy ember másolata, klónja. A film egyik leleplezése is hozzáköthető, amelyet nem láttam jönni, és ami kissé ellentmondásos is, de érthetőbb motivációt ad ahhoz, hogy Dr. Henry Wu-nak (BD Wong) miért különösen fontos a lány megtalálása.

Dr. Wu a Jurassic Park-ban feltűnt epizódszerepe után a Jurassic World-ben fontosabb és árnyaltabb szerep jutott a tudósnak, aki az egész klónozási eljárás mögött áll, a Bukott birodalomban is hozta a formáját, de a Világuralomban egy már megfáradt, a saját hibáival is szembenéző, elgyötört karakter - aki talán indokolatlanul kapott happy endet, de legalábbis megváltást.

Három éve várták már, a bejelentés óta, hogy visszatér a Jurassic Park eredeti főszereplő triója, Dr. Ellie Sattler, Dr. Alan Grant és Dr. Ian Malcolm is. Előbbi kettő szereplővel a 2001-es Jurassic Park ///-ban találkoztunk utoljára, és a jelek szerint, azóta sem lett szorosabb az egykori szerelmespár között a kapcsolat, míg Malcolm-ot ugyan láthattuk a négy évvel ezelőtti Bukott birodalom filmben, ott még bántóan kevés szerep jutott neki, Goldblum most viszont egy új szintre emeli az öntelt, de mégis erős igazságérzettel bíró matematikus szerepét. A színész elmondása szerint, mivel a forgatás alatt össze voltak zárva a stábbal, így a két íróval, Colin Trevorrow-val és Emily Carmichael-lel is, elég sokat ötletelt együtt az alkotókkal arról, hogy hol is tart most Malcolm és persze ő saját maga is. A kémia mindenesetre a hármas között hibátlanul működik, ráadásul ők 29 éve nem osztozkodtak együtt a vásznon, pedig az 1993-as filmklasszikus után Dern és Goldblum még jegyben is jártak! Alan karaktere változatlanul megmaradt a technikát messziről kerülő, kívülálló és kissé magának való alaknak, és épp ezért komikusabb pillanatokat is okoz a sok értetlenkedése, de láthatóan lubickolt is a szerepben Sam Neill.

Két fontosabb, pozitív szereplő csatlakozik még hozzájuk a történetben: Kayla Watts, akit DeWanda Wise alakít, és aki az új szereplők közül a legtöbb élettel tölti meg a karakterét, de Mamoudou Athie is, mint Ramsay Cole kellemes meglepetés, mindketten jól megállják a helyüket a csupa ismerős szereplők gyűrűjében. 

A rosszfiúk oldaláról három régi-új karakter kapott fontosabb szerepet, a piti zsoldos, Rainn Delacourt (Scott Haze) ideális dínóeledel-alapanyag, és sokkal több nem is jut neki, de az legalább eléggé emlékezetes, amikor három dinoszaurusz is feni rá a fogát. Felette áll hierarchiában Soyona Santos (Dichen Lachmann), aki kellően hidegvérű, rideg karakter, de sokkalta karakteresebb is, mint Rainn, és mint a máltai dinoszaurusz feketepiac egyik fontos alakja, egy későbbi folytatásban is simán használható karakter lehet, ha már úgy magára hagyták Barry Sembéne-vel, akit ismét Omar Sy formál meg.

A főgonosz szerepét Campbell Scott ölthette magára, mint Lewis Dodgson: több kritikában is olvastam, hogy egy feleslegesen megírt, behozott, vadidegen alakról van szó - úgy látszik sokak figyelmét elkerülte, hogy ez a karakter azonos azzal a Lewis Dodgson-nal, aki a Jurassic Park-ban felbérelte Dennis Nedry-t az embriók ellopására és ezzel a park pusztulását is elhozta. A színészt érthető okokból ugyan lecserélték (az eredeti színész körülbelül most is börtönbüntetését tölti), és ezért különösen nagy dicséret Dóczi Orsolya szinkronrendezőnek, magyarul ismét Forgács Péter szólaltatja meg a karaktert, és egy furcsa aura veszi körül a karaktert.

Persze, a filmek igazi sztárjai a dinoszauruszok, még ha valóban az előtérben az emberek és a sáskák állnak, de a dinoszauruszok, leszámítva az Indoraptortól ellesett lézerponttal irányítható Atrociraptorokat, úgy viselkednek, mint a valódi állatok, nem annyira a főszereplőkre fenik a fogukat, csupán élik a mindennapi életüket. Blue a partvonalra szorul, átadva a stafétát kicsinyének, Beta-nak - valószínűleg felismerték Trevorrow-ék, hogy az előző filmből mennyien odavoltunk a bébi raptorok-ért. Sajnos a "tülkös" dínók, mint a Triceratops, Nasutoceratops és Sinoceratops elég kevés játékidőt kapott, azt is többnyire sötétben, ahogyan a Brachiosaurus-szok vagy a Gallimimus-szok sem kaptak különösebb játékidőt, csupán a Parasaurolophus-szok kaptak kiemelést a már ismert fajok közül, de az legalább emlékezetes jelenlét, még ha arra magyarázatot nem is kaptunk, miért tér el a Para-k fejformája az eddigiektől. Rajtuk kívül még az Apatosaurus jelenete az emlékezetesebb, de például a teljesen új Lystrosaurus sem kapott elég játékidőt, de legalább cuki, ahogy a rosszfiúra lecsap. A Microceratus is rövidke képernyőidőt kapott, ahogyan a Moros Intrepidus is, és egyelőre ezekről a dinoszauruszokról, jobb híján, mivel ezidáig hivatalos videóban nem láthattuk őket, főképp a film Los Angeles-i premierjén kiállított eredeti, animatronikus modellekről készült felvételeken tudom megmutatni:

A karprotézissel ellátott, fiatal Baryonyx

A fiatal Microceratus-ok

A tündéri Lystrosaurus

Új fajokban a Világuralom felülmúlja a korábbi folytatásokat, bár a legtöbben csupán egy-egy, ugyan emlékezetes, de az előzetesekben, reklámokban már rengeteg mutató jelenetsort kaptak, a Quetzalcoatlus-szról és a Pyroraptor-ról van szó.

A Therizinosaurus egyik jelenetének nagyját is bőven mutogatták, de legalább a teljes designt elrejtve: a fél szemére vak, elég brutális kinézetű (és ennek ellenére valóban létező, egész pontosan ábrázolt) állat vérfagyasztó hanggal és erővel felvértezett növényevő, és az ún. színpadi pisztoly, ez esetben a hatalmas karmai, "el is sülnek" a film tetőpontján. A jelenete pedig olyan feszültséggel épül fel, ahogy azt a Jurassic Park-filmekben megszokhattuk.

A Dimetrodon-t is egyelőre az animatronikus modellen csodálhatjuk meg legjobban 

A film egy kicsit hihetetlen kategóriájába esik a Dimetrodonok felbukkanása, no nem maga az állat létezése, hiszen az tudományosan ábrázolt, hanem hogy bárhová esnek hőseink, dinoszauruszok várnak rájuk - ezt leszámítva viszont egy komolyabb jump scare-t is köszönhetünk a megjelenő példányoknak, még ha, a jelenet kívánalmainak megfelelve, teljes pompájukban azért nem is láthattuk ezeket az ősállatokat sem túl jól. 

A Giganotosaurus a mindig-kell-egy-nagyobb elv mentén kerülhetett a filmbe, és cserébe elég sok rajongót kiborított a hátán futó taréj miatt, ezt leszámítva viszont elég korrekten bemutatott, nem feltétlenül mindent és mindenkit elpusztítani vágyó állat, inkább csak egy területét védő apex predator.

A területét pedig a Jurassic Park óta a franchise-al lévő Tyrannosaurus rex, Rexy fenyegeti: az öreg hölgy, aki már negyedik alkalommal bukkan fel konkrétan a filmvásznon, bántóan kevés, bár annál emlékezetesebb jelenléttel bír, és nem csak azzal bír, hanem kitartással is, mert második alkalommal láthatjuk a halál torkából visszatáncolva "feltámadni". És számomra, a legmegnyugtatóbb befejezést a szereplők közül ő kapta, de fájó pont, hogy a nagyon komoly, fentebb linkelt Előszóban látott jelenetét végül nem láthattam a gyöngyvásznon.

Szándékosan kerültem eddig, de egyöntetűen a filmben legnagyobb sikert arató dinoszaurusz-faj egy nagy visszatérő: a Dilophosaurus. A Jurassic Park emlékezetes jelenete óta csak hologram és animációs formában (Krétakori tábor) láthattuk a méregköpő, jellegzetes gallért lobogtató állatot. Azt hiszem minden Dilo-rajongó számára nagy elégtételt jelentett, hogy több példány is felbukkan a filmben, mintegy csapatba verődve vadászva, ráadásul igen szimbolikus jelentőséggel bír áldozatuk személye is és kielégítő elégtétel a fajnak is az eddigi mellőzöttség után a jelenlétük. 

A film központi cselekménye okán az óriási, krétakori méreteket öltő sáskák is elég gyakran előkerülnek, a legfőbb fenyegetést jelentő élőlényekként a filmben, a rovarfóbiások legnagyobb bánatára, az ő történetszáluk viszont legalább eredeti, bár így a figyelmet is elvonja a dinoszauruszokról.

Az Atrociraptorok a promóció során számos fotó, matrica, bögre és miegymás került kiadásra, nevesítve a négy ragadozót, de ahogy azt ahogy azért sejteni lehetett, a filmben nem is nevesítik őket, ráadásul a legtöbb jelenetben annyira gyorsak, hogy alig figyelhetők meg, mindenesetre a máltai jelenetsor, amelyet a spoilermentes kritikámban magam is már a Bourne-filmek akciójeleneteihez hasonlítottam, nagy általánosságban szintén a film kiemelt, érdemes jelenetei közé tartoznak. Sajnos a felnőtt Carnotaurus és az Allosaurus filmbéli jelenléte gyakorlatilag az előzetesekben is látható, a fiatal Carnotaurus, és a szintén fiatal, karprotézissel rendelkező Baryonyx is csak pillanatokat kapott, ahogy a Compy-k is...

A film nyitánya, a már korábban részben meg is osztott NowThis riport előtti, eléggé kicsiny nyitányban (ebben a "műfajban" a Bukott birodalom magasan a többi film felett áll) felbukkanó Mosasaurushoz kapcsolódik egy jópofa easter egg; a letarolt rákászhajó nem akármelyik, a sok közül amely a Bering-tengeren valóban szorgoskodik: a Discovery-n már 17 éve futó Halálos fogás c. dokusorozatban már jól megismert F/V SAGA az, amelyikre rátámad a hatalmas ősállat! 

Fontosnak tartom kiemelni Michael Giacchino munkáját: először fordul elő a franchise történetében, hogy három film, a World-trilógia, egyetlen zeneszerzőn osztozik, és ezen a téren az Oscar-díjas zeneszerző nem is hagyja cserben az olyan filmzene rajongókat, mint amilyen én is vagyok. A saját témáit és John Williams klasszikus taktusait szépen fel-, de nem túlhasználó soundtrack legemlékezetesebb taktusai mindenképpen a máltai jelenetsorhoz köthetők, és nagyban megragadják ezt a még nem közel-keleti, de már nem is annyira európai helyszín hangulatát a keleties hangzással. Bővebben a zenéről majd egy külön bejegyzésben, a soundtrack beszerzését követően fogok írni.

A kritikák a film mögötti szívet hiányolták, és a töredezett történetvezetés, és a gyors akciójelenetek ezt látszanak igazolni, de valójában arról lehet inkább szó, hogy túl sok mindent szeretett volna Trevorrow és a Universal a filmben látni: a rengeteg új faj, a Jurassic-filmhez képest nagy szereplőgárda valójában több játékidőt érdemelt volna, ami nyilvánvalóan nem mozibarát megoldás, hiszen egy három órás filmet kevesebbszer lehet egy nap vetíteni, mint egy kétórás változatot. A 2 óra 27 perces játékidő is így rettentő gyorsan elszáll, és vannak túl hosszú, főleg a Jurassic Park előtt adózó szcénák is (mint Claire és Ellie külön akciója), a World-filmek szellemiségéhez passzoló a lezárás, és a teljes, többszörös happy end is, hogy aztán majd egy új készítőgárda akár egy új platformon, tovább szője a dinoszauruszok és emberek világának összefonódását. 

Fentebb már említettem, és ezért nagy köszönet jár Dóczi Orsolya szinkronrendezőnek, nagy odafigyeléssel kerültek kiválasztásra a magyar hangok, így Dodgson hangja is, mert habár színészváltás történt, a 29 éve jó érzékkel kiválasztott Forgács Péterrel tökéletesen működik az új színész is. A legnagyobb aggodalom, hogy a Jurassic Park triója is megkapja-e az eredeti szinkronkiosztást, végül alaptalannak bizonyult, Dörner György és Szabó Sipos Barnabás is mikrofon mögé állt, ahogyan Vándor Éva is. Vele kapcsolatban történt ugyebár egy kis kavarodás, ugyanis a film első előzetesében Laura Dern még Spilák Klára hangján szólalt meg, csakúgy mint a Jurassic Park ///-ban, csakhogy ő volt Julianne Moore magyar hangja Az elveszett világ: Jurassic Park-ban is. Vándor Évát tehát akkor leváltották, de a második előzetestől fogva már ismét ő szólaltatta meg Dern-t, és habár lehet, hogy hangja kissé karcosabb, érettebb lett, végsősoron csak ő Ellie eredeti magyar hangja és nagy öröm volt őt hallani a filmben is. A World-filmek visszatérői kivétel nélkül korábbi magyar hangjukat kapták, legyen az pár mondatos vendégszerep, mint Zia (Csuha Borbála) és Barry (Galambos Péter), vagy hosszabb jelenlét, mint Franklin (Penke Bence) vagy Dr. Wu (Epres Attila), és persze az Owen-Claire-Maisie triónál bevált Miller Zoltán, Rutkay Laura, Dolmány-Bogdányi Korina hármas is fennmaradt. A két fontosabb, új szereplő esetében Kayla-t Peller Mariann, Ramsay-t pedig Böröndi Bence tolmácsolja magyarul, a fordítást pedig Speier Dávidnak köszönhetjük, aki Az elveszett világ óta felel a magyar szövegért. 

Minthogy nem vagyok filmkritikus, és bevallottan rajongó vagyok, ez azt hiszem a blog fejlécéből is kiderül, nem tudok haragudni a filmre: inkább csak hálás tudok lenni a régi trió szerepeltetéséért és hogy ez mennyire jó döntés volt, az a régi és új főhősök közötti kémia és kölcsönös tisztelet is mutatja, legalábbis érezhető. Hogy hiányérzetem maradt-e? Persze, de valószínűleg 4-6 órás játékidő után is lenne, mert gyerekkorom óta a franchise nagy rajongója vagyok. A 24.hu oldalán sokkal objektívebb kritika egy részletét tudnám kiemelni a filmmel kapcsolatban, amellyel teljes mértékben tudok is szimpatizálni:

Talán a régi generáció felbukkanása lágyította meg a szívünket, de úgy éreztük, a Jurassic World: Világuralom minden hibája ellenére a legjobban sikerült Jurassic Park-folytatás a harmadik rész óta.

Remélhetőleg a sok, lelketlen kritika nem vette el sokak kedvét és azért a mozikban is megmutatkozik, hogy egy szórakoztató, régi vágású akció-kalandfilm született és van is igény és a hagyományos speciális effektek épp olyan jól egészítik ki a CGI dinoszauruszok jelenlétét, mint a Jurassic Park esetében 29 évvel ezelőtt. Bízok benne, hogy a Világuralom sok néző és rajongó számára megadja azt a szórakozást, és a Hűha!-faktort, amit én oly sok, manapság készülő tucat képregényfilmekben képtelen voltam megtalálni.