A Jurassic Park utómunkálatai során az ILM trükkcsapatának már sokkal több tapasztalata, és újító ötlete volt, hogy Az elveszett világ speciális effektjeit elkészítse és filmbe illessze. John Williams zeneszerző pedig egy bátor lépéssel letért a járt ösvényről.

Az ILM szakembereinek nagy kihívást jelentett, hogy míg a Jurassic Park esetében a dinoszauruszok nem nagyon léptek interakcióba a szereplőkkel, addig Az elveszett világban Spielberg kifejezett kérése volt, hogy az állatok érintkezzenek, reagáljanak az emberekre, mintha csak egy vadon élő dinoszaurusz csordát filmeznének. Szoros együttműködéssel Stan Winston-nal és csapatával, a storyboard-okat már jóval a forgatás megkezdése előtt megrajzolták, sőt, továbbfejlesztették! A felvett, élő felvételeknél a storyboard-ban megrajzolt állatokat helyezték bele, hogy a grafikusok jobban meg tudják tervezni a dinoszauruszok mozgását.

A forgatás során egyetlen digitális dinoszaurusz sem sérült meg!

A Jurassic Park esetében, amikor a T. rex megtámadja a túrakocsit, és a kerekéből csemegézik, nem csak a dinoszaurusz, de maga az autó is számítógéppel létrehozott elem, és Az elveszett világban, a lenyűgöző jelenetsor során, amelyben a hím és nőstény T. rex pár megtámadják a lakókocsit, rendkívül ügyesen elvegyítették az élő és a számítógép által létrehozott jármű képeit.

A trükkstáb már nem csak rajzolt, de az élő jelenetekkel kevert storyboard jelenetek segítségével is tájékozodhattak

Ahogyan azt az előző bejegyzésben is említettem, Janusz Kaminski személyében Spielberg egy olyan operatőrre lelt, akivel maximálisan együtt tud dolgozni és pontosan úgy valósítja meg a forgatókönyv jeleneteit, ahogyan azt Spielberg szeretné. Észrevehetően, a Jurassic filmek közül a legsötétebb beállításai, színvilága Az elveszett világnak van, de mindegy, hogy verőfényes napsütésben vagy sötét utcákon forgott a kamera, az ILM csapata tökéletesen reprodukálta az adott jelenetek fényviszonyait, és elképesztően jól helyezte bele a CGI állatokat a kész filmbe. Talán ez az, ami a mai filmekből döntően hiányzik: ma már elég pár közeli kellék, és minden mást, akár egy hétköznapi utca digitális képét tudják belehelyezni a filmbe, mégis, túlságosan műnek hatnak ezen nagy hollywoodi akciófilmek sok jelenete.

Nem csak Stan Winston trükkmestereit és az ILM számítógépes részlegét dolgoztatta meg ugyanakkor a film, az ILM praktikus effektekért (épített modellek) csapata is kapott munkát a filmben: egyrészt ők építették meg a Jurassic Park: San Diego makettjét Ludlow prezentációjához, de ugyanezt a makettet feljavítva, még realisztikusabban a filmben is láthattuk, Ian és Sarah ugyanis ebbe a valójában miniatürizált arénába száguld be a film végén. Nem csak ezt a részt, de az SS Venture, a hím T. rex-et szállító hajó nem túl jól sikerült bedokkolását is makettek segítségével valósították meg.

Kétségtelen, John Williams nem csak napjaink, hanem az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alakja: filmekhez írt muzsikáit még az is rögtön felismeri, aki nem is látta a vonatkozó filmet, de nem csak Hollywood-nak dolgozott, dolgozik Williams: négy Olimpia zenei rendezője is az ötszörös Oscar-díjas zeneszerző volt. A Jurassic Park számára két, igencsak kedvelt és emblematikus zenei témát is szerzett Williams, de, ellentétben a Star Wars vagy az Indiana Jones filmekkel, a zeneszerző úgy döntött, e folytatás esetében, hogy követve a film tematikáját, ismeretlen ösvényre lép, és merőben más stílusú filmzenét fog komponálni, az eredeti témák minimális felhasználásával. A Jurassic Park Theme és a Journey to the Island zenei tételeket Williams az utolsó jelenetekig egyáltalán nem veszi elő, azok csak John Hammond beszéde és a végefőcím alatt csendülnek fel. Ugyanakkor a Jurassic Park Gate zenei tétel, amely az eredeti főtéma egy robosztusabb, főképp dobokra épülő variánsa, többször is felbukkan a filmben egy-egy hatásos jelenet aláfestéseként.

A maestro munka közben

Két új zenei témát azért alkotott a mester a folytatás számára: a The Lost World címre hallgató tételt eredetileg kevesebbszer használták volna fel, de végül a film 4 csúcspontján túl (a szigetre érkezés és távozás, a san diegoi jelenetsor vége és a végefőcím) számos alkalommal fel-felcsendül egy-egy taktusa a szerzeménynek. A Jurassic Park esetében a filmzene egyszerre idézte meg a csodálatot, ámulatot, de ügyesen lett ellensúlyozva a félelmetesebb jelenetek által, mind képileg, mind zeneileg. Az elveszett világ azonban zaklatottabb tempót diktál, és ehhez remekül passzol John Williams akciódúsabb, de kevésbé témafüggő zenéje. A dzsungel kavalkádját megidéző, afrikai dobok és gyors ritmusok váltakozása és keveredése ennél eltérőbb már nem is lehetne az előző rész zenéjéhez képest.

A főbb szereplők a film bemutatására szervezett programon fogadták az újságírókat

A film díszpremierjére 1997. május 19-én került sor a Cineplex Odeon moziban, a kaliforniai Universal City-ben, ami igen, arról kapta a nevét, hogy a Universal Studios témaparkja, és saját mozijai is itt találhatóak. A film utána május 23-án nyitott az amerikai és nemzetközi piacon (az akkori trendeknek megfelelően, mi nálunk csak jókora késéssel, szeptember végén került a mozikba a film). A nyitóhétvége során a film 72 millió dolláros bevételt könyvelhetett el az észak-amerikai piacon, amellyel 2001. novemberig tartotta a nyitóhétvége rekordját, amelyet a Harry Potter és a bölcsek köve című film döntött meg. A film végül 229 millió dollárral zárta futását az amerikai piacon, nemzetközileg pedig 389 milliót, azaz összesen 619 milliós összbevételre tett szert a film, ami több, mint 300 milliós elmaradás a Jurassic Park-hoz képest, de messze jó eredménynek számított.

A folytatásban a promócióról, televíziós vetítés és más érdekes információkról lebbentem le a fátylat!