Amikor 2016 áprilisában bejelentették, hogy Juan Antonio Bayona, spanyol rendező fogja dirigálni a Jurassic World folytatását, a Bukott birodalmat, rögtön adta magát a kérdés: vajon a rendezőcsere zeneszerzőcserével párosul-e? Szerencsére nem így történt, így Michael Giacchino tovább folytathatta útját a dinoszauruszok uralta világban.

Michael Giacchino karrierje kezdetén videojátékok, majd tv-sorozatok (Alias, Lost) zeneszerzőjeként szerzett egyre nagyobb hírnevet és egyre több rajongót, hogy aztán olyan filmek, animációs filmek zenéjét szerezze, mint A hihetetlen család, Mission: Impossible III, L’ecsó, a Star Trek, Sötétségben - Star Trek és Star Trek: Mindenen túl. John Williams-et pedig a Zsivány egyes: Egy Star Wars történet zeneszerzőjeként is már váltotta. A Fel! című animációs filmért pedig elnyerte a Legjobb Filmzenéért járó Oscar-díjat is, még 2009-ben.

A spanyolországi Ubéda-ban 2010-ben élőben vezényelte a Lost koncertet Giacchino, ekkor találkozott először Bayona-val is

Giacchino nem három évvel ezelőtt tette első kiruccanását a Jurassic Park világába: karrierjét voltaképpen Az elveszett világ: Jurassic Park videojátékhoz írt zenéje indította be, az ugyanis oly annyira elnyerte Steven Spielberg tetszését, a játék gyártásáért felelős Dreamworks stúdió alapítójaként is, hogy javaslatára addig példátlan módon nagyzenekerral rögzítették a művet! Később a Jurassic Park: Warpath videojáték zenéjét is Giacchino szerezte, 2008-ban, amikorra már jó nevet szerzett a szakmában, a Universal őt kérte fel a Jurassic Park the Ride: The Show látványshowjának a zenei aláfestésére.

2014-ben pedig már őt jelentették be a Jurassic World zeneszerzőjeként, és nem hiába tartják sokan, magam is, John Williams méltó utódjának, a Jurassic World zenei aláfestése nagyszerű lett. Többszörösen témagazdag, akár csak Williams munkái, a park bűvöletét és a rettegést egyaránt hatásosan jelenítette meg hangjegyekkel a zeneszerző, itt-ott, előre megbeszélt helyeken pedig John Williams legendás taktusait is beleépítette a zenei tételekbe. 

A filmzene albumot idén márciusban Londonban, a legendás EMI Abbey Road stúdióban játszották fel nagyzenekarral, akárcsak a Jurassic World esetében, a London Voices kórus hathatós közreműködésével. A héten végre sikerült beszereznem a kiadványt:

A filmzenét ezúttal is a Back Lot Music adta ki, az előzőhöz hasonló, úgy nevezett digipack, papírtokos kiadásban. A borítón a plakátokról már jól ismert jelenet látható, a hátulján pedig Blue néz raptorszemet a rajongókkal, és természetesen elengedhetetlenül felsorolásra kerülnek a tételek is. A Jurassic World esetében 24 tételből állt, összesen 77 perc 05 másodperces hosszal, igaz az utolsó négy tétel nem is Giacchino, hanem fia szerzeményei, és inkább a parkbéli látványosságok zenéi. A Bukott birodalom szintén 24 tételből áll, összesen 75 perc 36 másodpercben. A kiadvány fizikai megjelenése mellett digitálisan is, vásárlást követően, elérhető az erre szakosodott oldalakon, ahol két extra tétellel bővült a zenei anyag, összesen 4 perc 49 másodperccel növelve a játékidőt.

A lemez szitázása egyébként nagyban passzol az előző filméhez, és ahhoz hasonlóan, a borító alatti zsebecskében ezúttal is kapunk egy kísérő füzetet, a tételek felsorolásán túl a zenekar összetételén túl, Bayona és Giacchino szavaival, valamint utóbbi köszönetével.

A Mondo gondozásában, a Jurassic Park 20 éves, és a Jurassic World kiadásához hasonlóan, a vinyl lemez szerelmesei két, 180 grammos lemezen, online pedig exkluzív Indoraptor ihlette színezésű lemezen is megvásárolható, a grafikai elemeket pedig ezúttal is a Mondo rendkívül tehetséges grafikusai alkották. Érdekesség, de ezen kiadás is tartalmazza a két plusz tételt!

És hova máshova, ha nem ide, akkor illik megemlíteni, hogy a Mondo ismét piacra dobta az öt évvel ezelőtt kiadott Jurassic Park filmzenéjét két lemezes vinyl kiadásban, változatlan borítóval és tartalommal, de új, ezúttal az első film raptorai előtt tisztelgő színezésű lemezeken!

A Bukott birodalom legelső megtekintésekor ugyan kissé csalódott voltam, hogy John Williams taktusai minimálisan csendülnek fel a filmben, főleg, hogy az egész reklámkampányt erre a taktusokra építették, de többszöri megtekintés, és immáron a filmzene tanulmányozása után most már nagyon tetszik, és értem a régitől való elszakadás mögötti szándékot Michael Giacchino újabb csodás szerzeményében. A bővebb, konkrétan a filmzenével foglalkozó bejegyzés sem maradhat el, pár napon belül az is olvasható lesz, ahogyan egy lefordított, különleges interjú is a Mattel egyik vezetőjével az új figurák kapcsán!