Az 1993-as, elsöprő filmsiker után az "ősi" hollywoodi törvények szerint, a folytatás elkészítése csak idő kérdése volt. Már Michael Crichton eredeti regénye is elég nagy siker volt 3 évvel a film bemutatása előtt, így végül a szerző első és egyben utolsó alkalommal, de megírta egy regénye folytatását. Ez volt Az elveszett világ, vagy ahogy mifelénk ismerik: a Szörnyek szigete.

A könyv- és filmsiker után a rajongók és maga Steven Spielberg is szinte kiharcolta a szerzőnél, hogy folytassa a Jurassic Park-ot. Crichton habozott, hiszen pontosan azért nem írt soha folytatást, mert tudta: elsülhet jól, vagy nagyon rosszul. Egyszerre kell az előzmény stílusjegyeit, történetvezetési praktikáit alkalmazni, hogy ne legyen túl ismeretlen a miliő, a stílus, ugyanakkor bővelkednie kellett eredeti ötletekben is. Végül 1994 márciusában jelentette be, még nem hivatalosan, hogy megírja a folytatást, hozzátéve, hogy valószínűleg azonnal filmfeldolgozás is fogja kísérni azt.

 1994-ben, a sorozat indulásakor a neves szerző, a Jurassic Park folytatásával kecsegtetve,
a patinás Time magazin címlapját is kiérdemelte.

Ekkor, 1994-ben indult útjának a Vészhelyzet (er) c. sorozat, amelynek apropóján ült le először Spielberg Crichton-nal még 1989-ben, csak amikor tudomást szerzett a Jurassic Park-ról, Spielberg-et más már nem is érdekelte. Végül azonban ő segített tető alá hozni Crichton forgatókönyvét, a rendező vonta be a munkába az Amblin Entertainment produkciós cégén keresztül John Wells-t, hogy felügyelje a munkálatokat. Bár Crichton 1974 óta fiókban pihenő forgatókönyvét egy-az-egyben felhasználták, néhány változtatás mellett, 20 perccel csökkentették a játékidőt, így két órás helyett egy 100 perces ún. Pilot (bemutató) epizódot forgattak le, egy leendő új sorozat kezdeteként. E epizód alapján az NBC megvásárolta és 2009-ig műsoron is tartotta a sorozatot, amely így, túlélte alkotóját is. Az Oscar-díjas rendező az első évadot mint executive producer felügyelte; többek között ő választotta ki és nevezte ki Anthony Edwards-ot főszereplőnek (arról már nem tehetett, hogy a show-t hamar ellopta Georce Clooney), ugyanakkor a sorozaton hivatalosan nem szerepel Spielberg neve.

Crichton ebben az időszakban rendkívül felkapott lett: 1992-ben jelent meg a Gyilkos nap (Rising Sun) c. könyve és a filmfeldolgozása, valamint 1994-ben a Zaklatás (Disclosure) c. könyve, és annak filmváltozata

A Jurassic Park folytatását illetően a szerző jócskán megnehezítette a saját dolgát, amikor úgy döntött, visszahozza dr. Ian Malcolm figuráját, hiszen a filmmel ellentétben, Ian a Nublar-szigeten életét veszti a z első regényben. Crichton azzal magyarázta a feltámasztást, hogy szüksége volt egy olyan szarkasztikus, mégis közkedvelt narrátorra, mint Malcolm, akit ráadásul Jeff Goldblum is parádésan alakított a filmváltozatban. Crichton ezzel egyik nagy irodalmi kedvence, Sir Arthur Conan Doyle előtt is tisztelgett, hiszen ő is megölte közkedvelt karakterét, Sherlock Holmes-t, hogy aztán a közvélemény nyomására feltámassza a nyomozózsenit. Doyle iránti tisztelete másik jeléül kapta az ő műve is Az elveszett világ címet (aligha kell bemutatni külön Doyle azonos című korszakos regényét, mely az egyik legeredetibb és az alapműveltség része a kalandregények hosszú történetében). Egyébként a káosz-elmélet szakértő visszatérésének a magyarázat annyi, hogy piszok jó orvosok látták el Ian sérüléseit. Az új szigetre is azért volt szükség, mert a korábbi regény befejezésében az amerikai hadsereg szőnyegbombázással pusztítja el a sziget élővilágát (más kérdés, ezt is hogy élhette túl Ian), ezért volt szükség a B helyszínre, a tenyésztelep Isla Sorna szigetre. Bár a film nem ért ilyen drasztikus véget, Spielberg is ragaszkodott az új szigethez.

Az amerikai kiadás követte a Jurassic Park minimalista borítójának design-ját, de az angol kiadásra már a film leleplezett logója került, ahogy a német változatra. Idehaza, talán azért, hogy biztosan senki ne keverje össze Crichton művét Sir Arthur Conan Doyle könyvével, a Szörnyek szigete címet kapta a regény, de borítógrafikában (bár ők is megidézik a hazai Jurassic Park, pardon, Őslénypark eredeti borítóját), stílusjegyekben már a hollywoodi filmfeldolgozást is megidézték

A mű viszont rendesen megosztotta az író olvasótáborát és a műkritikusokat egyaránt: míg voltak, akik dicsérték Crichton kalandos, leíró és bámulatos történetét, nem kihagyva azt sem, hogy már a biztos filmfeldolgozás tudatában írhatta meg a szerző a művét, ezáltal már a hollywoodi elvárások szerint is kellett alakítani a történetet, addig ugyanezt a helyzetet negatív előjellel is felrótták kritikusok Crichton-nak. Szerintük biztosra ment, és Malcolm feltámasztása is csak Jeff Goldblum biztos visszatérésének a lehetőségét hordozta magában, ugyanakkor a matematikus cinikus megjegyzései, és elvont eszmefuttatásai is jóval fárasztóbbak és kevésbé szórakoztatóak, mint voltak az előzményben. A kritikusok szerint. És bár nem lett az amerikai irodalom klasszikusa, egyes megjegyzések szerint maximum csak lábjegyzet lehet, de annak még mindig első osztályú, és a karakterei is talán elnagyoltak, s egyértelműen a dinók uralják a lapokat, az olvasóra még mindig nagyszerűen hozza a frászt az író.

A forgatókönyvíró David Koepp és Steven Spielberg a forgatás során is számos megbeszélést folytatott,
illetve változtatást eszközölt a forgatókönyvön

A filmsiker után tehát Crichton már 1994-ben összeült Spielberg-gel és a Jurassic Park forgatókönyvében segédkező David Koepp-pal egy folytatásról szóló megbeszélésre. Crichton mint fentebb említettem, vonakodott egy folytatás regény megírásától, míg Spielberg kijelentette, hogy addig nem kaphat folytatást a Jurassic Park, amíg nincs alapjául szolgáló regény, így végül az író nekilátott a munkának. 1995-re ugyan kész volt a kézirattal, de ekkor Spielberg még vonakodott attól, hogy kijelentse, valóban ő fogja elfoglalni a rendezői széket: egyrészt ekkoriban indította be saját filmstúdióját Jeffrey Katzenberg-gel és David Geffen-nel közösen, ez volt a Dreamworks SKG (a cég nevében az SKG pedig hármójuk családnevének a kezdőbetűiből tevődik össze), másrészt Spielberg eléggé elfoglalt volt, a Schindler listája nyomán nem csak hatalmas kritikai elvárásoknak kellett hirtelen megfelelnie az addig jobbára családi filmekkel előrukkoló rendezőn, de a holokauszt megidézése lelkileg is megviselte Spielberg-et. 1994-ben megalapította a Soá Túlélői Vizuális Történelmi Alapítványt (Survivors of the Shoah Visual History Foundation - röviden SHOAH), mely a még élő holokauszt túlélőkkel készített interjúk digitális adatbázisba rögzítését hivatott szolgálni. És bár 1996-ban végre a stúdió is bejelentette, hogy 1997-ben a mozikba kerül a várva várt folytatás, Spielberg azonban még mindig nem volt biztos benne, hogy rendezőként részt tud-e venni a film munkálataiban, és előzetesen már kinézte magának Joe Johnston rendezőt, aki végül hoppon maradt, de nem sokáig...

A SHOAH Alapítvány 20. jubileumi gálájára a talkshow házigazda Conan O'Brien és Liam Neeson is elkísérte az alapítvány létrehozóját, valamint annak édesapját, Arnold Spielberg-et, aki idén töltötte be a 100. életévét! 

A díszlettervező Rick Carter már 1995-ben nekilátott a Karib térségben, valamint Közép- és Dél-Amerikában új helyszíneket keresni, míg végül Új-Zélandot találta a legmegfelelőbbnek. Minthogy a történet is egy új szigeten játszódik, Spielberg-ék nem akarták ismét Hawaii-t "elővenni", de végül az új-zélandi forgatást is elvetették, mivel túl messze lett volna, és túl nagy költséggel járt volna ott a forgatás, így egészen közel, Kaliforniában jelölték ki a főbb forgatási helyszíneket. Többek között a kaliforniai Eureka mellett elterülő természetvédelmi övezetben található, vörösfenyő erdőket is azért választották, mert a legújabb paleontológiai kutatások is arra mutattak, hogy a dinoszauruszok inkább ehhez hasonló flórában éltek, mintsem a ma ismert dzsungelekben.

Eureka ősinek ható erdejeit már láthattuk filmen: itt forgatták a Star Wars-saga A jedi visszatér c. epizódjának az endori jeleneteit

Mivel Crichton nem volt hajlandó a filmesek bizonyos ötleteit belevenni a regénybe, ezért Spielberg és Koepp már azelőtt elkezdték írni a film forgatókönyvét, hogy a regény megjelent volna, ezért is sok az eltérés a két mű között. Ugyanakkor Spielberg ragaszkodott a cselekmény sarokköveire; az új szigethez, és imádta a jelenetet, melyben a Tyrannosaurus-ok megtámadják a lakókocsit, ezeket mindenképp szerette volna megtartani, ugyanakkor Koepp figyelmét inkább az 1925-ös (Doyle regényéből készült) Az elveszett világ c. filmre kezdte irányítani a rendező, hogy ehhez tartsa magát hangulatilag és történetileg és kevésbé Crichton regényéhez. Ezért is, a film forgatókönyvét egyedül David Koepp jegyzi, de természetesen Crichton nevét is feltüntették, mint az adaptált regény szerzőjét.

Roland Tembo és Nick Van Owen neveit Koepp kedvenc dalának a szereplői adták

Koepp és a rendező azt is jó előre rögzítette, míg a Jurassic Park-ban az emberek csak ártalmatlan elszenvedői a cselekménynek, addig Az elveszett világban tevékenyebb szerep jut nekik: két csoportot küldenek a szigetre, az ún. gatherers (gyűjtők - nevükkel ellentétben csupán az állatok megfigyelése a céljuk) és a hunters (vadászok - az InGen zsoldoscsapata) nem csak birtokba veszi a sziget egy részét, de a két csapat szembe is kerül egymással, és természetesen, a dinoszauruszokkal. Koepp két általa kitalált karakter nevéhez kedvenc dalát, Warren Zevon a "Roland the Headless Thompson Gunner" című, amerikai klasszikuskát, idézte meg: a címben szereplő Roland-ből lett a vadászok vezetője, Roland Tembo, míg a nevezett dalbeli riválisának a családneve Van Owen, innen ered Nich Van Owen teljes neve. A dal (és szerző-énekese) itthon nem örvend túlzottan nagy ismertségnek, pedig a Zevon-tól megszokott, szarkasztikus, szókimondó balladáról beszélhetünk e dal esetében is, mely egy zsoldos katonáról szól, aki szó szerint elveszti a fejét, miután ellensége, Van Owen lefejezi, de afféle fantomként bosszút áll gyilkosán és évtizedekig minden fegyveres konfliktusban felbukkan, mintegy az őrült, ész nélkül, pénzért mindent elvállaló zsoldoskatonák szimbólumaként.

Spielberg-ék kihagyták a regénybeli InGen cégriválisát, a BioSyn-t is, amely cégnek az egyik vezetője egy bizonyos Lewis Dodgson, igen, az a Dodgson aki felbérelte Nedry-t a DNS-ek ellopására. A regény kvázi főszereplőjét, dr. Thorne figuráját is kihagyták, illetve szerepét részben Eddie "örökölte". A forgatókönyvben egy remek jelenetsort is rögzítettek, a vadászok egy csoportja motorokkal menekült volna a gyilkos Velociraptorok elől, ám végül az ötletet kivágták. Nem úgy 2015-ben, és ugyan ha nem is pontosan, megidézték ezt a szcenáriót a Jurassic World-ben. Viszont, olyan elemek is belekerültek a filmbe, melyeket az első regényből vettek át, de akkor a filmváltozatból kihúztak: a film elején a kislányt megtámadó Compsognathus falka és a T. rex tábori alkalmatlankodása utáni vízeséses jelenet egy szintén "újrahasznált" jelenet.

Eredetileg már az 1993-as filmben megtámadott volna egy kislányt egy csapatnyi Compsognathus (úgy, mint Hammond-ot az eredeti regényben), akkor Spielberg még vonakodott az ötlettől. Jobbra egy rajongói elképzelés, milyen lehetett volna az eredeti forgatókönyv alapján a T. rex vízeséses jelenete az eredeti filmben

A forgatásról, szereposztásról és a technikai részletekről a következő fejezetben lesz olvasható több információ. Addig is, jó olvasást!