Miért jó, ha báboznak otthon a gyerekek?

Sokszor szülőként fárasztónak tartjuk a szerepjátékot a gyerekekkel, pedig számukra az egy tanulási folyamat, amiben mintákat, szófordulatokat, viselkedési reakciókat sajátítanak el.

Megoldásként használják a saját kis problémáik megoldására, szabályokat sajátítanak el általa.

(Fotó: Bábos Mesekuckó)

Vegyük például a legegyszerűbb játékjelenetet, mikor egy báb (ami bármilyen játék lehet, amit megszemélyesít) rosszat tesz, majd „megbüntetik”. Elmondja egy másik „báb”, hogy mit nem szabad, és miért nem szabad. Ezek a szabályok saját maguknak szólnak, begyakorolják, kimondják, a rossz tettek következményeit játszák végig.

Így inkább fogadjuk lelkesen, mikor szerepjátékot játszanak, báboznak, eljátszanak történeteket, hiszen személyiségük fejlődés szempontjából egy nagyon fontos mérföldkő.

Amikor pedig mi bábozunk nekik, ugyanúgy értékrendszert, szabályrendszert közvetítünk. Nem csak mese által hallhatják a tanulságokat, hanem látványvilágban, a karakterek hangjain keresztül, cselekvések által még inkább elmélyítik azt, s mikor leutánoznak bennünket a bábozásban, akkor elmélyítik.

(Fotó: Bábos Mesekuckó)

Ügyeljünk a bábozás során az érzelmi reakciókra, a mintát adó mondatokra, de ugyanakkor az is fontos, hogy hogyan szólal meg egy báb. Ha pöszéskedik, raccsol, akkor azt utánozzák le, így nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit és hogyan mondunk, mivel mintaként szolgál a gyerekeknek.

Minél kisebb korban képes eljátszani helyzeteket, annál jobban tudja majd később akár tudatosan is használni a bábozást, mint eszközt, a problémahelyzetek megoldására. Ugyanis a gyerekekben benne van az igény a pozitív végre, vagyis nem fogadják el, ha a főhős elbukik. Így aztán addig játszanak, míg meg nem találják a helyes utat, vagy azt az utat, mellyel feloldást nyerhetnek.

Hogy érthető legyen, szeretnék egy példát mondani.

(Fotó: Babos Eszter)

Egy alkalommal egy kislány egy spontán bábjáték alkalmával a következő bábokat választotta, szinte véletlenszerűen. Két kiskígyó, egy sün, egy béka egy madár.

A történet pedig a következő volt.:

A két kiskígyó testvérek voltak, egy nagyobb és egy kisebb. A kisebb mindig a nagyobbal akart lenni. A nagyobb kígyó viszont szeretett volna másokkal játszani, már idegesítette a kistestvére, így otthagyta, hogy keressen magának barátokat. Sorra találkozott először a madárral, majd a sünnel és békával, de kiderült, hogy egyikkel sem tud játszani, hiszen egyik repül, másik a vízben érzi otthon magát, a sün pedig szúrós és lassú.

Végig kereste a megoldást a saját kis problémájára, mivel a saját élettörténete volt a bábjátékában.

Ő volt a nagytestvér, és elege volt abból, hogy a kistestvére egyfolytában rajta „lógott”. A bábozásban be akarta bizonyítani, hogy másokkal sokkal jobban tudna játszani. De nem így lett.

S mivel a gyerekek addig játszanak, míg meg nem találják a megoldást, ránézett a bábokra, és önkéntelenül is kimondta azt, ami másnak egyértelmű volt.

„Hazamegyek a kistestvéremhez, mert ő épp olyan, mint én. Vele tudok igazán játszani.” S mikor ezt kimondatta a főszereplővel, az arca kisimult, mert egy olyan dolgot értett meg, aminek belülről kellett jönnie.

Ezt hiába mondta volna neki bárki, nem fogadta volna el, de mivel eljátszotta, így megértette és magáévá tette a megoldást. A testvérével való kapcsolata pedig megerősödött, hiszen tudta, hogy ő az, akire bármikor számíthat.

Ha érdekel a bábozás, és szívesen tartanál heti rendszerességgel Bábos Mesekuckó foglalkozásokat, kukknatsd meg a foglalkozásvezetői képzést, és vállj te is bábossá! :